10.rész Félreértések sora

Hana Ra

Már egy órája csak szenvedtem a hajammal. Ma érkezik meg Chun Yun menyasszonya Raim, hogy előkészítsem az esti esküvőre. Ma van ugyanis a napja, amikor a bátyám végre halandó lesz őt feleségül venni. Épp ezért nem akarok rossz benyomást tenni, az újdonsült sógornőmre. Miután sikerült a lehető legelviselhetőbb állapotba hoznom a hajamat, már csengettek is. Te jó ég, hogy fogom én ezt túlélni? Leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Szia te vagy Hana igaz? - végignéztem a fiatal nőn és megjegyeztem magamban, hogy anyám után, a legszebb nő akit eddig láttam. Hosszú világosbarna haj, elegáns megjelenés, tökéletes smink és reklámba illő mosoly. Röviden ezzel tudtam jellemezni Raim - ot.
- Igen én vagyok, már nagyon vártalak! - rámosolyogtam, majd beengedtem.
- Milyen nagy a lakásod. Remélem, ha a bátyáddal összeházasodunk, nekünk is lesz egy ehhez hasonló házunk.
- Ebben biztos vagyok. Chun Yun olyan ember, aki a tenyerén hordozza a szeretteit. Mikorra szeretnéd, hogy elkészüljek a sminkeddel?
- Ráér még az! Inkább mesélj magadról. Biztos vannak dolgok, amiket szívesen megtudnék rólad.
- Hát amint a mellékelt ábra mutatja, épp gyereket várok, egy igazi pop csillagtól.
- Érdekes. nekem a bátyád azt mesélte, hogy nem igazán jössz ki az emberekkel. Ennek ellenére, nagyon kedves és közvetlen vagy.
- Ez egy hosszú sztori. Meg aztán Byung Hun és a banda, csak úgy betoppantak az életembe, esélyem sem lett volna megakadályozni.
- Szóval Byung Hun? Ismered a családját?
- Csak annyit tudok róla, hogy az apja az SM Entertainment alapítója és elnöke. De miért kérdezed?
- Csak érdekelt. Akkor ezek szerint teljes mértékben megbízol benne igaz?
- Persze. Tudom, hogy sosem hazudna nekem semmiről! - na igen, ez nagyon furcsa volt. Nem tudom Raim, miért érdeklődik ennyit byung Hun iránt, minden esetre kicsit bizarr a dolog. Úgy egy óráig beszélgettünk, mikor Byung Hun is megérkezett.
- Szia hercegnő, csak gondoltam benézek hozzád, hogy... - Amint meglátta Raimot, még a vér is kiszaladt az arcából. Na most kezdtem egy kicsit bepánikolni. Talán ezek ketten ismerik egymást?
- Byung Hun, ő itt Raim Chun Yun menyasszonya. Talán ismered?
- Nem, még sosem találkoztunk! - Byung Hun remegő kézzel kezet fogott Raim - mal, majd a szobánkba vonszolta a nőt, az ajtót pedig magukra zárta. Kicsit felment bennem a pumpa, ezért kisiettem az udvarra, majd az ablak alá guggolva hallgattam, miről beszélgetnek.
- Ennél azért kellemesebb fogadtatásra számítottam! Még, hogy sosem találkoztunk mi? - szólalt meg Raim.
- Hana nem tudhatja meg, hogy milyen kapcsolatban állunk egymással!
- Miért nem? Nincs jogod eltitkolni előle az igazságot jól mondom?
- Tudom, hogy azért mész hozzá Chun Yun - hoz, hogy közel kerülhess hozzám nénikém! - Na jó! Ugye csak egy vicc az, hogy a bátyám menyasszonya Byung Hun nagynénje? Ha nem, akkor alaposan megmondom a magamét annak a nőnek. Ráadásul Byung Hun még tudott is róla, mégsem mondta el.
- Az apád kifejezett kérése volt, hogy elérjem, hogy a bandád feloszoljon és te végre át vedd a nagyapa cégét. Szóval ajánlom, hogy ez így is legyen! Nem akarok csalódást okozni, a drága édesapádnak.
- Jól figyelj rám! Soha nem fogom abbahagyni az éneklést. Apám tőlem a CIA - t is rám küldheti, akkor sem fogok változtatni a döntésemen. Se miatta, sem pedig miattad! - igyekeztem eltűnni, mert nem bírtam ezt hallgatni tovább, de pechemre ráléptem egy faágra, ami reccsent egyet a talpam alatt. Mindketten kinéztek az ablakon, én pedig csak guggoltam ott és igyekeztem nem a szemükbe nézni.
- Hana! - suttogta Byung Hun, mire én remegő ajkakkal felálltam és elszaladtam. Suzy házához mentem, ugyanis jelen pillanatban nem akartam látni azt a kis hazugot.
- Hát ez ultra durva! - hebegett Suzy, mikor neki is elmeséltem a történetet.
- Nem tudom, hogy most mit kellene tennem! - sóhajtottam, majd a kezembe temettem az arcomat.
- Hana nyugodj meg! Ne árts ezzel a babának. Szegény Chun Yun oppa elég nagy pofára esés lesz neki, ez a Raim dolog! El kéne neki mondanod.
- Nagyon félek Suzy! A végén még összetörik a szíve és ezt nem akarom. Talán jobb lenne, ha nem mennék el az esküvőre. Inkább mesélj mi van veled és Min Soo - val?
- Hát alakulgatnak a dolgok, bár kicsit lassabban mint gondoltam. Ha így haladunk, egy év és megtörténik az első csókunk! - már épp folytatni akartam a beszélgetést, mikor nyílt az ajtó és megjelent Byung Hun, aki alig kapott levegőt. Feltehetőleg egész idő alatt engem keresett.
- Na jó, én most itt hagylak titeket, muszáj beszélnetek sziasztok! - Suzy sietve elköszönt, majd mint a kámfor úgy tűnt el.
- Hana muszáj beszélnünk!
- Én nem szeretnék beszélni veled. Jobb lenne, ha ezt az egészet elfelejtenénk.
- Nekem viszont muszáj elmondanom, hogy Raim, nem az a tökéletes nő, akinek hiszed.
- Szerintem erről, meggyőződtem akkor, mikor kiderült, hogy csak az apád kérésére megy hozzá a bátyámhoz. Mégis miért az én életemet akarja megkeseríteni?
- Nem a tiédet akarja, hiszen nem is ismer. Csak annyit tud, hogy együtt vagyunk, ezért a te családodba akarta beépíteni a nagynénémet, hogy könnyebb legyen figyelnie engem és tönkretenni a karrieremet. Amint láthatod az én családi életem is bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik.
- Miért nem meséltél róla eddig?

- Annyi minden történt mostanában, hogy nem akartam neked még több problémát. De ne aggódj, majd én elmondok a bátyádnak mindent az elejétől kezdve és ráveszem, hogy ne dőljön be neki. Óvatosan megsimogatta az arcomat, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Így ültünk egy darabig, amíg rezegni nem kezdett Byung Hun mobilja. Megnyitotta az üzenetet és miután elolvasta, a kezei ökölbe szorultak és dühösen kirontott a házból. Nagyon megijedtem, ráadásul, a mobilját is otthagyta. Remegő kézzel, megnyitottam az üzenetet, amin feketén fehéren ott virított, az az egyetlen mondat:

"A barátnőd lesz a következő!"

9.rész Nagy félreértés

Lee Ji Eun

Most mit kéne tennem? Mi lesz így Byung Hun - nal? - ezek a kérdések kavarogtak egyfolytában a fejemben. nem hiszem el, hogy ennyire hülye volt. Nem gondolt a következményekre? Értem én, hogy meg akart védeni, de ezt kicsit eltúlozta. Egész végig azon gondolkodtam, hogyan hozhatnám ki a börtönből, mikor CAP - nak, valami fantasztikus dolog jutott az eszébe. Kiderült ugyanis, hogy az apja történetesen, az én apám egyik embere volt, így jól ismerik egymást és pontosan tudja milyen ember is az igazi Lee Jaeseok. Szerencsére belement, hogy képviselje az ügyünket. Én pedig eldöntöttem, hogy szembe fogok nézni az apámmal. Miután átöltöztem olyan ruhába, ami elrejti a hasamat, vártam, hogy Min Soo és az apja végre megérkezzenek.

- Oppa, mégis mi lesz, ha nem fog működni? Szerinted apa tényleg képes lenne élete végéig börtönben tartani Byung Hun - t? - kérdeztem a bátyámtól, mire ő csak félrenézett.

- Az apánk bármire képes! Kinézném belőle, hogy ez a célja! Te ne aggódj, mert Byung Hun jól lesz és ki fogjuk onnan hozni! - én odaléptem hozzá és a fejemet, a mellkasának döntöttem. Gí álltunk egy kis ideig, míg Min Soo és az apja meg nem érkeztek.

- Hana ő itt az apám Bang Soo Hyun, ő pedig itt Lee Ji Eun!

- Nagyon örülök, hogy megismerhettem Bang úr! - biccentettem egyet a fejemmel.

- Részemről a szerencse. Hallottam a történetedet és nagyon megrázott. Szeretném ha tudnád, hogy én és a családom melletted állunk. Reméljük sikerül meggyőznünk apádat, hogy vonja vissza a Byung Hun elleni vádját.

- Én is ezt remélem. Ha valami baja lesz, azt soha nem fogom megbocsátani magamnak! - felálltam a helyemről, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Nagyon féltem, hogy már megint találkoznom kell azzal az emberrel, aki gyakorlatilag tönkre tette az életemet. Min Soo igyekezett megnyugtatni, de nem járt túl sok sikerrel. Miután megérkeztünk a rendőrséghez, hogy beszéljünk Byun Hun - nal, már nagyon ideges voltam és csak kicsin múlott, hogy ne törjek össze. Bang úr azt tanácsolta, hogy Byun előtt őrizzem meg a nyugalmamat, ha nem akarom őt is felizgatni.

Lee Byung Hun

Egy sötét cellában vagyok teljesen egyedül. Sejtettem, hogy egyszer még itt fogok kikötni, csak épp azt nem gondoltam, hogy az elnök megsértéséért. Nem mondom, hogy nem zavar ez az egész, de meg tudom szokni. Az viszont már nagyon is idegesít, hogy nem tudom Ji Eun hogyan fogadta a hírt. Mikor Min Soo bejött, akkor még nem tudta az igazat. Én megkértem rá, hogy finoman közölje vele a hírt, remélem sikerült is neki. Amíg folyik a nyomozás, úgysem engednek ki innen. Addig legalább nyugalom fog körül venni, legalább is ezt hittem. De amint meghallottam, a jól ismert hangot ez a nyugalom egy szempillantás alatt eltűnt.

- Byung Hun! - Ji Eun hangját hallani volt az igazi megnyugvás. Oda szaladt a cellához és várta, hogy odamenjek hozzá, én azonban meg sem mozdultam.

- Nem kellene itt lenned! Ez a hely nem való neked! - még a szemébe se tudtam nézni. Nem akartam, hogy így lásson engem, nehogy azt higgye, hogy miatta történt az egész.

- Mi a baj Byung Hun? Azt hittem örülni fogsz.

- Annak örülnék, ha elmennél! Ami történt megtörtént én pedig elfogadok bármit.

- Mi a franc ütött beléd te idióta? - az egész teste megfeszült és szinte égetett a tekintete.

- Már megint kezded a hisztit hercegnő? - gúnyosan felnevettem, mire hallottam, hogy Ji Eun szipogni kezd. Na abban a pillanatban legszívesebben visszaszívtam volna mindent amit mondtam neki.

- Igazad van kár volt idejönnöm, hogy segítsek neked! - hallottam a szipogását és kezdett volna elsétálni, én azonban megragadtam a csuklóját és visszarántottam.

- Csak hadd búcsúzzak el tőled a magam módján! - odahúztam a rácsokhoz, majd egy csókot nyomtam a szájára. Éreztem, ahogyan a könnyei végig folytak az arcán, de én ezzel nem törődve, csak csókoltam tovább.

- Miért beszélsz így? Ne add már fel a legelején Byung Hun! Mi lett azzal, hogy együtt mindent megoldunk?

- Mégis, hogy akarsz egyedül megoldani mindent? Hiszen még csak meg se tudtalak védeni téged.

- Beszélni fogok az apámmal. Elmondom neki, hogy mennyire rohadtul utálom őt amiatt, amit tett az életemmel és ha még van benne egy csepp apai érzés, akkor meghallgat és ki fog téged engedni innen! Csak bízz benne Byung Hun kérlek! Hidd el, hogy én is képes vagyok ezt egyedül elintézni! - én bólintottam egyet, majd a kezemmel végigsimítottam a hasát.

- Csak vigyázz mindkettőkre rendben? - ő bólintott egyet, mire én újból megcsókoltam. Ez a csók, azonban nem egy búcsúcsók volt, hanem egy igazi szenvedéllyel teli csók. Nem tudom, hogy mennyit fog változtatni az, ha Ji Eun beszél az apjával, minden esetre én bízok benne, hogy sikerrel jár.

Lee Ji Eun

A börtönből egyenesen a kék házba mentünk, hogy beszélhessek az apámmal. Megkértem Bang urat és Min Soo - t, hogy most ne kísérjenek el, mert ezt egyedül kell elintéznem. Őszintén nem akartam őket is belerángatni ebbe az egészbe. Kiszálltam a kocsiból, majd bementem az épületbe. A Kék Ház olyan volt Koreában, mint a Fehér Ház az Egyesült Államokban. Felmentem a legfelső emeletre, egészen az apám irodájáig, majd bekopogtam.

- Szabad! - hangzott a válasz, én pedig semmit mondó arckifejezéssel beléptem.

- Nahát kit látnak szemeim! Az én egyetlen drága kislányomat.

- Ne nevezz a lányodnak! Ha tényleg az lennék, akkor nem tettél volna ki ennyi gyötrelemnek az elmúlt öt évben!

- Ji Eun mégis mi ütött most beléd? Inkább üdvözölnél engem, hisz oly rég nem láttuk már egymást.

- Azt akarod, hogy tisztelettel beszéljek veled? Akkor előtte engedd ki a barátomat abból a sötét cellából ahová zárattad! - felemeltem a hangomat, mire az apám csak szótlanul pislogott rám.

- Nézzenek csak oda, hogy kinyílt a szád. Csak szeretném közölni veled, hogy az a fiú jogosan került oda. Az ilyen huligánok mint ő, nem érdemlik meg a normális életet.

- Miért az olyan csalók mint te igen? - látszott az arcán a megdöbbenés, nem hiszem, hogy erre számított.

- Nem engedem meg, hogy ilyen tiszteletlenül beszélj velem, elvégre az apád vagyok!

- Ha annyira az akarnál lenni, akkor nem hagytad volna, hogy miattad az én életemet keserítsék meg azok a nyomorult újságírók! Jó apa akarsz lenni? Akkor engedd ki azt akinek a gyermekét hordom a szívem alatt! Már csak ő maradt nekem nem vagy képes felfogni?

- Mi az, hogy a gyerekét várod?

- Igen Lee Byung Hun gyerekét várom és vele fogok lenni tetszik neked vagy sem, mert tényleg szeret engem apám! Te nem akarod, hogy boldog legyek? Ennyire gyűlölsz engem?

- Minden amit tettem, csak értetek volt! Az a pénz, mind a ti életetekhez kellett.

- Nem volt rá szükségünk. Teljesen rendben lett volna az is, ha nem lettünk volna olyan gazdagok. Most miért jobb ez? Öt év alatt semmit sem változtál? Sajnálom, hogy zavartam az idejét elnök úr! - letöröltem a szememben jelentkezett könnycseppeket, majd szinte rohantam kifelé az épülettől. Teljesen össze voltam törve. Hihetetlen, hogy öt év alatt semmi sem változott meg. Legalább egy bocsánatkérést igazán intézhetett volna felém. Fújtatva és a könnyeimmel küszködve értem haza és becsaptam magam mögött az ajtót. Teljesen egyedül voltam a lakásban és szörnyen elveszettnek éreztem magamat. Fogalmam sincsen mihez kezdjek Byung Hun nélkül. Nekem ő jelentette a biztonságot és az egyetlen menekülési útvonalat, ebből a katasztrofális életből. Olyan volt nekem mint egy drog, amiről sosem tudnék leszokni, még ha akarnám se. Felmentem a szobámba, majd sírva ugrottam be az ágyba. A mellettem lévő éjjeli szekrény tetején felfedeztem azt a bizonyos ultrahang képet, amit Byung Hun mindenképpen magánál akart tartani mégsem tette meg. A kezembe kaptam a képet, majd a hasamra tettem a kezemet. Annyira boldog lettem volna, ha Byung Hun meg én együtt neveljük majd fel őt, de egyre kevesebb esélyt láttam erre. Az idegességtől, már azt sem tudtam mit tegyek. Felpattantam az ágyból, majd ide oda járkáltam, mint egy őrült. Már ez sem segített, ezért a fürdőbe rohantam és megengedtem a kádat forró vízzel. Beleültem és hagytam, hogy a forró víz égesse a bőrömet. Mintha így akartam volna megszabadulni a rossztól. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, egyre lejjebb és lejjebb csúsztam a kádban, míg nem teljesen ellepett a víz. Ekkor elengedtem magamat és vártam az ítéletet. Nem akartam a víz felszínére kerülni. Azt akartam, hogy szabaduljak meg végre ettől az egésztől. A szemeim kezdtek lecsukódni, ekkor azonban két kar nyúlt felém és kiemelt a vízből. A látásom elhomályosult, de még így is láttam a fiú alakját, aki kiemelt a vízből, majd letett a földre.

- Ji Eun kérlek szépen ne csináld ezt jó? - paskolta meg az arcomat, mire én remegő hanggal válaszoltam neki.

- Byung Hun? Tudtam, hogy meg fogsz menteni! - a könnyeim keveredtek a vízzel, mire a fiú szorosan magához ölelt.

- Soha többé jól figyelj soha többé nem engedem, hogy ilyenre vetemedj! Senki nem választhat el minket egymástól, mert örökre az életed része leszek! Meg foglak védeni mindkettőtöket! - a hasamra csúsztatta a kezét, mire én belecsimpaszkodtam a karjába és a mellkasának döntöttem a fejemet.

- Annyira féltem, hogy el foglak veszíteni! Nem akartam már élni tovább úgy, hogy te nem vagy itt mellettem, hogy nem a te hangodra ébredek fel reggel, hogy nem piszkálódhatok veled, ahogyan szoktam, hogy nem mondod nekem azt, hogy hercegnő! Ezek mind az napjaim részévé váltak és képtelen lettem volna ezek nélkül élni!

- Már nem kell és nem is szabad ilyenekre gondolnod! Én soha nem fogok távol lenni tőled Ji Eun! - suttogta a fülembe mire én mosolyogva megcsókoltam. Tudtam, hogy az apám keze van a dologban, vagyis megértette, hogy nem szakíthat el engem attól, akit igazán szeretek, nem szakíthat el engem senki Lee Byung Hun - tól!

8.rész Veszélyzóna

Hana Ra

A nap szokásosan telt el a házamban. A bátyám, épp a menyasszonyával beszélte meg az esküvőjük időpontját, ami mához egy hónapra volt. A fiúk szokás szerint hülyéskedtek a konyhában, míg CAP és Suzy az első randijukat élvezték. Én épp a könyvemen dolgoztam, Byung Hun, pedig az ölemből nézte a filmet amit a tévében adtak. Mióta kiderült, hogy gyermeket várok, még jobban odafigyel rám, mint eddig. Pedig én igazán meg tudom oldani a dolgokat, mindent kivéve egy valamit. Az apám nevét nem tudnám tisztára mosni, még ha akarnám se. Rendszeresen pénzt lopott el az emberektől, hogy azzal tartsa el a családját. Mégis, hogyan képes egy ember ilyesmire? Hiszen ő volt az, akire az emberek a leginkább felnéztek. Persze nem rajta csattant az ostor, hanem rajtam, csak mert én voltam épp elérhető. Engem zaklatott mindenki, az iskolában, az utcán mikor felismertek és mind ugyanazt kiabálták: "Az apád egy aljas csaló!" és igazuk is volt. Nem védtem meg őt sohasem, noha kötelességem lett volna. Byung Hun, persze már az elején tudott mindent. Nem utálom őt ezért, hiszen ő csak azt akarta, hogy ne kelljen a múlton rágódnom, azon a múlton, ami akaratlanul is tönkre tette az életemet! Szerettem volna végre lezárni az egészet és nyugodtan élni az életemet, de már nem tehettem.

- Mi a baj hercegnő? Ma még csak, nem is kötözködtél velem, ahogy szoktál! - nézett rám Byung, azzal a nagy barna szemeivel, mire én elmosolyodtam.

- Byung Hun nem kéne elmondanunk a fiúknak az igazat?

- A gyerekről, vagy inkább rólad? - kicsit elgondolkodtam. Bármennyire is jól esett volna kiteregetnem a szennyest, tudtam, hogy nem állok készen rá.

- A gyerekről természetesen! - előjött a komoly énem, majd füttyentettem egyet.

- Mi történt Nonna? - kérdezte CAP, aki Suzy társaságában érkezett meg a hátsó bejáraton.

- Szeretnénk mondani nektek valamit. Mindannyitoknak! - néztem szúrós szemmel, a maradék négy fiúra, akik villám sebességgel, odajöttek hozzánk.

- Srácok azt hiszem, hogy egy ideig hanyagolnom kell a zenélést! - kezdett bele Byung, mire a többiek, mind totál idiótaként néztek rá.

- Byung, ki vele mit csináltál már megint? - nevetett fel CAP, de Byung komoly hangon folytatta.

- Hana terhes, az én gyerekemmel! - na erre, mindenki megfagyott. Suzy és CAP pislogva, a többiek tátott szájjal bámultak ránk.

- Hana, akkor nagynéni leszek? - kiáltott fel Suzy, majd jó szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt.

- Igen Suzy, de megfojtasz, szóval engedj el kérlek! - könyörögtem, mire ő végre elengedett.

- Gratula haver elég gyorsan ment! - nevetett fel Ricky, majd lepacsizott Byung Hun - nal. Na persze, hiszen mégis csak pasiból vannak! Ám ami ezek után következett, arra soha életemben nem akarok emlékezni.

- Friss híreink! Nem régen újraválasztották, az eddig börtön büntetését töltő Lee Jaeseok - ot. A férfi, aki elnökségének ideje alatt pénzt lopott az emberektől, több mint 5 évet ült börtönben. Információink szerint lánya, Lee Ji Eun újra Szöul városában tartózkodik! - láttam, a képemet a televízió képernyőjéről visszatükröződni és közben teljesen lemerevedtem. Byung Hun keze, a vállamra csúszott, a fiúk pedig hol rám, hol pedig a tévében lévő képemre szegezték a tekintetüket.

- Hana ez igaz? Te vagy Lee Jaeseok lánya? - kérdezte CAP, az arcomról, pedig egy könnycsepp gördült le.

- Ez nem lehet igaz! - a könnyeimmel küszködtem és a kezembe temettem az arcomat. - Ezek meg, hogyan találtak meg? - kiáltottam fel, mire Byung magához húzott.

- Mégis meddig akarsz még bujkálni Lee Ji Eun? - kérdezte gúnyosan a riporter, mire én felkaptam a mellettem lévő asztalról a vázát, majd a tévének dobtam, aminek a képernyője a vázával együtt ripityára tőrt, belőlem pedig kitört a zokogás.

- Az nyomorult meddig akarja még tönkretenni az életemet? - kiabáltam torkom szakadtából, mire Byung Hun szorosan a karjába zárt. Remegő testtel szorítottam a fiút, miközben a fiúk idegesen figyeltek engem.

- Byung te tudtál róla? - kérdezte Changjo, de Byung azzal volt elfoglalva, hogy megnyugtasson.

- Hana szépen kérlek nyugodj meg, különben ártasz a babának! - suttogta a fülembe, mire én kicsit alább hagytam a sírással.

- Miért történik ez velem? Miért pont az én életemnek kell tönkremennie? Mivel érdemeltem ezt ki Byung Hun?

- Ji Eun, kérlek nyugodj meg! - CAP hangját meghallva összerezzentem.

- Soha többé ne hívj így megértetted? - rivalltam rá. - Senki ne hívjon így? Lee Ji Eun már meghalt és nem akar újra feltámadni. Srácok sajnálom, hogy így kellett megtudnotok. Tudom, hogy most azt hiszitek, hogy kétszínű vagyok, amit meg is értek.

- Nem hisszük azt Hana. Hiszen az apád nem te vagy! - Ricky odalépett hozzám, majd megsimogatta a vállamat.

- Igen Unnie igaza van! Te nem vagy érintett az apád ügyeiben, majd Chun Jun Oppa elintézi, ahogyan azt is elintézte, hogy eddig nyugodtan élhettél. Minden rendben lesz Hana! - Suzy leguggolt hozzám, majd megölelt. Akkor azt éreztem, hogy nem számít mi történik, ők nem fognak rólam rosszat gondolni.

- Hercegnőm, a fiúkkal most van egy kis elintézni valónk. Te maradj itt Suzy - val és eszedbe se jusson bajba keverni magadat megértetted? - nézett rám szigorúan Byung Hun, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Én egy pillanatra elmosolyodtam, majd Suzy vállára hajtottam a fejemet és igyekeztem elaludni.

Lee Byung Hun

Tudtam, hogy eljött az ideje annak, hogy a fiúkat is beavassam az egész történetbe. Most végre tudtam, hogyan könnyíthetném meg Hana dolgát.

- Byung még is hová mész? - kérdezte Min Soo, miközben elkapta a karomat.
- Nem egyértelmű? Beszélni fogok Lee Jaeseok - al, ha akarja ha nem. Senki sem teheti tönkre Hana lelkivilágát.
- Mégis mit titkolsz előttünk? - kérdezte Changjo is, mire én megtorpantam.
- Azóta tudok Hana igazi személyiségéről, mióta Jason - ként megmentettem és beleszerettem. A bátya elmondott mindent és nem csak ő, de az anyja is arra kért, hogy védjem meg a lányát. Ha most teszek semmit, Hana bele fog bolondulni az egészbe és rámehet a terhességére is. Nem veszíthetem el őket értitek? Nem akarom, hogy az apámnak legyen igaza fiúk!
- Byung most feldúlt vagy, de ezt másképp is el lehet intézni. Mégis mi lesz, ha történik valami? Akkor ki fogja megvédeni Ji Eun - t, ha te nem leszel? - sajnos igaza volt, de abban a pillanatban túlságosan dühös voltam ahhoz, hogy józanul gondolkodjak. Csak beültem a kocsiba és készültem elhajtani, mikor Min Soo elkezdte rángatni a kocsim ajtaját.
- Nélkülem nem mész sehova. Valakinek muszáj lesz téged lecsillapítania.
- Nem bánom szállj be! A kék házba megyünk! Ott biztos megtaláljuk azt a férget, aki Ji Eun apjának meri magát nevezni! - A gázra tapostam, majd egyenesen a kék házba mentünk. Út közben újra és újra csak Hana vagyis Ji Eun jutott az eszembe. Annyi rossz jutott ki neki az életből, ő mégis képes volt eddig eltűrni mindent. Most viszont szüksége van a segítségre és én mindenképpen mellette fogok állni. Miután megérkeztünk és kiszálltunk az autóból, megláttam, ahogy Lee Jaeseok - ot, aki épp a külügyminiszterrel fog kezet. Undorral figyeltem, azt a valótlan mosolyát, amit felvett. Egy ponton nem bírtam tovább, elléptem a kocsitól és megszólítottak.
- Lee Jaesok! Beszélnem kell magával! - láthatóan zavarba jött a látványomtól.
- Mégis ki vagy te és mit keresel itt? - kérdezte zavartan, mire én lazán válaszoltam neki.
- Annak a lánynak a barátja vagyok, akinek sajnálatos módon épp maga az apja! - Jaeseok megemelte a szemöldökét, majd a karomnál fogva elrángatott olyan távolságra, ahol nem halhatott minket senki.
- Hol van Ji Eun? És ne merj nekem hazudni, mert tudom, hogy nem él ott ahova az anyát vittem!
- Mégis miért mondanám el magának? Hogy kiállíthassa a nyilvánosság elé, hogy még többen támadják őt? Van fogalma arról, hogy min ment keresztül magának hála? Teljesen tönkretette a lány életét. Még maga meri az apjának mondani magát?
- Na ide figyelj kölyök! Ne ártsd bele magadat a családi életembe megértetted? Az a lány nem több, mint egy púp a hátamon. Még jobb is, hogy eltűnt, úgyse tudtam volna mit kezdeni vele. Azt is sajnálom, hogy megszületett! - na nekem ekkor durrant el az agyam és lekevertem neki egyet. Láttam, hogy szétvetette a mérge, még sem ütött vissza. Helyette, inkább hívta a zsarukat, akik valamilyen oknál fogva, hamarabb odaértek, mint általában szoktak. Láttam, hogy a többiek is megérkeztek, majd mindannyian idegesen figyelték, ahogyan elvezetnek a rendőrök.
- Vigyázzatok Hana - ra! - kiáltottam rájuk, ők viszont csak álltak mint a sóbálvány és nem mozdultak. Remélem azért egyikőjük agyáig eljutott az információ és nem most fogják cserbenhagyni Hana - t. Beültem a kocsiba, ami gyorsan elhajtott velem.

Hana Ra

Mikor úgy egy óra múlva felébredtem, már a szobámban voltam, mellettem pedig Suzy feküdt.

- Unnie jó, hogy felébredtél! - kicsit rekedtes volt a hangja, gondolom a sírástól.

- Mi történt Suzy? - kérdeztem, mire ő elfordította a tekintetét.

- Ha Min Soo Oppa hazaért, majd elmond mindent! - Min Soo? Most CAP - ra célzott? Mégis mit tudhat ő? Nemsokára megérkezett az említett személy is, azonban egyedül, a fiúk nem voltak vele.

- Hol van Byung Hun? - kérdeztem, miközben ásítottam egyet.

- Hana most erősnek kell lenned! Byung Hun - t néhány órával ezelőtt vitték el bilincsben a rendőrök, mert megverte az apádat! - hirtelen az ütő is megállt bennem. Mégis mi a fenét csinált Byung Hun.

- Mikor engedik ki? - kérdeztem tőle remegő hanggal.

- Ha az apádon múlik, akkor az is lehet, hogy Byung örökre rácsok mögött lesz!

7.rész Egyszer majd megérted

Lee Byung Hun

Miért is kellett ilyen hülyének lennem? Gondolkodnom kellett volna, mielőtt kinyögöm Hana - nak, hogy jöjjön hozzám feleségül és akkor minden rendbe jön? Miért gondoltam ezt komolyan. Nem akarom őt belerángatni ebbe a tökéletlen életbe amit élek. Félek, mert ő annyira törékeny, az újságírók tönkretennék az életét, mint mikor fiatal volt. Sok olyan dolgot tudok róla, amit soha senkinek sem mondott el. Tudom, hogy az igazi neve nem Hana Ra, hanem Lee Ji Eun, vagy, hogy az apja Korea elnöke. Még jól emlékszem a napra, mikor Hana bátya először keresett fel, hogy segítsek neki megvédeni a húgát. Akkor már megjelent az első lemezünk a srácokkal, így álnevet felvéve, mentettem ki a lányt, abból a pokolból ahová került. Aztán persze rendesen beleszerettem. Nem is gondoltam, hogy egy lehet rám ekkora hatással. Chun Jun mindent elmondott, én pedig megígértem, hogy mindig meg fogom őt védeni. Ezért is költöztünk a fiúkkal Hana szomszédságába. Tudtam, hogy az emberektől való félelme nem alaptalan. Amikor az apja korrupt ügyekkel börtönbe került, mindenki Hana - ra támadt. Ha a bátya nem találta volna ki az öccse halála miatt, tönkrement lány történetét, Hana belebetegedett volna az örökös félelembe. Legutóbb, pedig Hana édesanyja kért meg arra, hogy kerül amibe kerül védjem meg Hanat, mert nem akarja, hogy a lánya újra átélje azt, ami kis híján tönkretette az egész életét. Én pedig rájöttem, hogy nem leplezhetem le magamat, mert nem szerettem volna, ha azt hinné, hogy csak azért vagyok mellett, mert az anyja erre kért meg engem. Én már el tudom viselni a nyilvánosságot, de neki mindig felhoznák az apja ügyét, ezért is nem akartam belerángatni őt ebbe a zavaros életbe. De kénytelen voltam rájönni, hogy ha nem teszem meg, akkor soha nem lesz képes szembenézni a múltjával. A mai napot igyekeztem tőle távol tölteni. Gőzöm sem volt, hogyan tudnék beszélni vele, hiszen valami mindkettőnkben megváltozott azóta, hogy kiderült az életem sötétebbik része. A fiúk, már rég Hana lakásán cseverésznek a lánnyal, mindenki engem kivéve. Egyedül voltam, mert muszáj volt tisztán lássak. Jól át kellett gondolnom mi lesz a következő lépés. Aztán úgy döntöttem, hogy mégis felhívom. Nem bírtam ki, hogy legalább a hangját ne halljam. Bepötyögtem a mobilon Hana számát és felhívtam.

- Halló! Byung Hun hol vagy? Nagyon aggódtam miattad! - hallatszott a hangján, hogy pillanatokkal ezelőtt, még sírt.

- Hana hercegnőm mi történt? - kérdeztem, de Hana csak elhaló hangon kimondta, a végítéletemet.

- Gyereket várok Buyng Hun! - az volt az a pont, amikor felpattantam a helyemről, majd mint az őrült kirohantam a házból, egyenesen Hana lakására. Még az sem érdekelt, hogy a telefonom összetörten hever a földön. Csak úgy se szó se beszéd berontottam a házba és a kanapén megtaláltam, a teljesen kétségbeesett lányt, aki remegő testtel állt fel, mikor meglátott engem. Mielőtt bármit mondhatott volna, szorosan a karjaimba zártam.

- Hana mond ki újra! - gyengéden belepusziltam a vállába és a kezem lecsúszott egyenesen a hasára.

- Én gyereket várok Byung Hun! - láttam, hogy az arcán mosoly jelent meg. Újra magamhoz húztam, majd megcsókoltam.

- Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg nagy baj van! Tudod mennyire megijesztettél?

- Akkor ez nem baj? Akkor nem kell elvetetnem ugye?

- Neked ez megfordult a fejedben? Miféle buta nőszemély vagy te? Hogy gondolhatsz ilyet? - Hana egy pillanatra elmosolyodott, majd ismét előjött a komolyabb arca.

- Sajnálom, hogy miattam csak még jobban össze fog kuszálódni az életed Byung Hun!

- Elég legyen már! El tudod képzelni mennyire örülök? - közelebb lépett hozzám, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

- Na és mi lesz most? Hiszen nekem még el kell valahogy mondanom a szüleimnek is a dolgot.

- Hana, tudom, hogy csak az anyukáddal éltél. Többet tudok rólad, mint amit el tudsz képzelni. Előttem nem kell megjátszanod magadat! Egyébként, majd beszélünk anyukáddal, mikor a bátyádnak is elmondtuk rendben? - láttam, hogy teljesen lefagyott. Meglepte, hogy én tisztában vagyok mindennel, ami vele történt.

- Honnan tudsz te mindent? Hiszen sosem említettem neked.

- Te nem is. De a bátyád felvilágosított róla, mielőtt járni kezdtünk még a középiskolába. Ln pedig már akkor tudtam, hogy minden rossztól meg akarlak óvni téged Ji Eun! - a nevét szinte belesuttogtam a fülébe, nehogy a többiek meghallják. Láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán és magamhoz öleltem, mielőtt újra sírni kezdett volna.

- Sajnálom, hogy nem tőlem tudtad meg. Csak annyira féltem. Az apámnak hála tönkrement az életem és rettegek emberek közé menni, mert mindegyik annyira rosszindulatú.

- Tudom és hidd el nem hibáztatlak semmiért. Csak bízz bennem! Emlékszel mit mondtál nekem tegnap? Hogy együtt túl fogunk jutni mindenen!

- Miért van az, hogy mindig neked van igazad? - lebiggyesztette a száját, majd úgy tett, mintha meg lenne sértődve.

- Mert mindig egy lépéssel előtted járok hercegnő! - elnevettem magamat, mire ő tetetett sértődöttséggel, hátat fordított nekem, de az egyik kezét hátranyújtotta, hogy meg tudjam fogni.

- Menjünk a szobámba és mutatok valamit! - elmosolyodott, majd előre ment én pedig követtem. A szobájában, minden a helyén volt. Na igen Hana elképesztően rendmániás, ami meg is látszik a szobáján. Mikor bement a szobába, kinyitotta a fiókját és előszedett belőle egy borítékot, majd felém nyújtotta.

- Mégis mi ez? - kérdeztem, a kívülről üresnek látszó borítékra nézve.

- Csak nézd meg mi van benne! - kinyitottam a borítékot, majd megláttam benne Han ultrahang képét, amin tisztán kivehető volt a gyerekünk, aki a hasában növekszik. Egy pillanatra elmosolyodtam, majd Hana felé fordultam.

- Azt hiszem ezt megtartom!

- Hé ezt a képet én kaptam nem adom csak úgy oda neked. Egyébként Byung Hun, mégis miért vagy ilyen kedves velem? Ha nem érezném, hogy szeretsz, azt hinném, hogy valaki megkért rá téged.

- Egyszer majd megérted. Mindent megértesz majd idővel! - magamhoz húztam, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Tudom, hogy még nem jött el az ideje, hogy elmondjam neki a teljes igazságot, de amint képes leszek rá, színt fogok vallani neki!

6.rész Csók az ajtó mögött

Ha Na ra

Mikor érzi egy lány azt, hogy szerelmes? Talán mikor a szeretett fiú közelében van, mikor a kezeik összefonódnak és csókokkal halmozzák el a másikat? Én valahogy, ezt az elmúlt pár napban megtapasztaltam. Bár azt kértem Byung Hun - tól, hogy adjon nekem időt, mégsem tudtam várni még egy hetet sem, hogy újrakezdjem azt a rövidke kis kapcsolatunkat. Noha még mindig nem tudtam Byung arcát kötni a megmentőméhez, de arra én is rájöttem, hogy igenis szeretem és ennyi a lényeg. Hogyan reagáltak erre a Teen Top fanatikusok? Természetesen kiakadtak, ahogyan az várható volt, de engem ez egyáltalán nem izgat. Én boldog vagyok és csak ez számít. Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy lesz elég erőm ahhoz, hogy szembenézzek a kinti világgal. Szerencsémre, itt van nekem a bátyám, Suzy és az egész csapat, hogy támogassanak ebben. Minek örülök a legjobban? Hogy végre van valaki, aki mellettem van egészen addig amíg el nem alszom. Persze ez nem azt jelenti, hogy máris összeköltöztünk, csak néha ott marad nálam éjszakára. Amikor a karjaiban fekszem, teljesen megnyugszok. Noha még mindig tartok attól, hogy emberek közé menjek, már egyre jobban érzem azt, hogy elég erős lettem, hogy szembenézzek a félelmemmel. A ma reggelt is Byung Hun karjaiban töltöttem. Nem mertem felébreszteni, ezért egy ideig, csak hallgattam, a lélegzetét. Lassan kimásztam az ágyból, és már indultam volna kifelé, mikor Byung karja, elkapott és visszarántott az ágyba.
- Hova sietsz hercegnőm? - kérdezte még félálomban, mire én elmosolyodtam.
- Csak reggelit csinálni a többieknek. Te aludj csak nyugodtan, majd felhozom a reggelidet!
- Nem mész te sehova. Tegnap megmondtam, hogy soha többet nem engedlek el nem? Várj még öt percet és együtt lemegyünk. A fiúk nem fognak éhen halni hidd el nekem! - lassan kinyitotta a szemeit, én pedig a mély barna íriszeibe néztem. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd a szekrényhez siettem, hogy átöltözhessek. Előkerestem, egy sötétkék pólót, meg egy fekete rövidnadrágot és felöltöztem. Közben lopva ránéztem Byung - ra, aki készült kimászni az ágyból.
- Látom nagyon megszeretted ezt az ágyat! - kuncogtam, mire ő rám villantotta azt a csábos mosolyát.
- Igen tényleg nagyon kényelmes főleg, ha te is itt vagy mellettem. Többször kéne használnunk egy nap! - rám kacsintott, én pedig megforgattam a szemeimet. Hiába ő sosem fog megváltozni.
- Egyébként a hercegnő a negyedik becenév amit adsz nekem Byung Hun!
- Azt hiszem az utolsó is. A hercegnő nagyon tetszik ám nekem. Illik is hozzá. Olyan szép, idegesítően kedves vagy pont mint egy hercegnő.
- Milyen vicces kedvedben vagy ma. Egyébként nem értem, miért nem tetszik a nevem.
- Hana csak viccelek! A neved egyszerűen úgy tökéletes ahogy van. De mégis jobb, ha mindenkiben tudatosul, hogy az én barátnőm vagy és nem adlak oda senkinek sem! - közelebb lépett hozzám, majd nyomott egy csókot a számra.
- Nagyon szeretem, amikor előjön a féltékeny éned. Valahogy ez az a Byung Hun akibe beleszerettem - összekulcsoltam a kezemet az övével, majd lementünk a konyhába, hogy megcsinálhassam a reggelit a fiúknak.
- Nézzenek oda megérkezett az álompár! - Niel - nek fülig ért a szája, amint meglátott minket.
- Már azt hittem Byung soha nem lesz képes elmondani neked az igazat. Túlságosan unalmas volt hallgatni a vitátokat! - tette hozzá Ricky, mire én csak elmosolyodtam,
- Hol van CAP? - kérdeztem, miután észrevettem, hogy a csapat eddigi egyetlen barna hajú tagja hiányzik.
- Gőzöm sincs, ma még nem láttuk. Nonna nem csinálnál nekünk egy szendvicset? Kilyukad a hasam az éhségtől! - nyafogott Changjo, mire én bosszúsan megráztam a fejemet. Bekapcsoltam a pirítót, majd beledobtam néhány szelet kenyeret.
- Túlságosan elkényeztetettek vagytok fiúk! Mi van ha én nem leszek itt? Éhen fogtok halni?
- Amíg Byung barátnője vagy, addig úgyse engedné, hogy elmenj innen bárhová is. Szóval kénytelen vagy elviselni minket! - mindannyian elnevettük magunkat, de Byung nem igazán értékelte a viccet.
- Na ne legyél már ennyire morcos! - kicsit vállon löktem, mire ő magához rántott és az ölébe estem. Kicsit kínos szituáció volt, főleg mikor Chun Jun is meglátott minket.
- Még mindig turbékoltok? Ez már beteges, néha tarthatnátok szünetet is gyerekek. Nézzetek meg engem! Én teljesen jól megvagyok a menyasszonyom nélkül is, aki épp valamelyik film forgatásán van.
- A menyasszonyod színésznő? - kérdezte izgatottan Ricky.
- Ő kaszkadőr. Mégis annyit próbál, mint egy normális színésznő, úgyse lenne ideje rám. Ha befejeződik a forgatás hazamegyek hozzá. Addig is élvezem az én tündéri kishúgom társaságát.
- Nahát milyen kedves, nekem is te vagy a kedvenc nagy testvérem!- odaszaladtam a bátyámhoz és megöleltem. Na pont ekkor rontott be CAP, ziláltan és megzavarta a tökéletes pillanatot.
- Srácok muszáj a segítségeteket kérnem!
- Mi történt CAP? - kérdeztem, majd segítettem neki leülni egy székre.
- Hogyan szedjek fel egy lányt, aki láthatólag totál oda van értem, de mikor a közelemben van, akkor úgy tesz, mintha csak egy megszállott rajongó lenne?
- Csak nem Suzy - ra gondolsz? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Talált süllyedt. Nagyon bejön nekem, de néha túlságosan is elmegy az esze és megszállott lesz. Hana segíts nekem! Te vagy a barátnője, mégis mit kéne tennem?
- Suzy nagyon romantikus lány. Hívd el vacsorázni, vegyél neki csokit, virágokat, légy kedves vele. Egyébként Suzy odáig van érted, szóval nem lesz nehéz dolgod.
- Köszi Hana, egy isten vagy!
- Erről jut eszembe, nekem még el kell intéznem valamit! - Byung felállt, majd nyomott egy puszit az arcomra és kisétált a házból.
- Mi történt? Talán valami rosszat mondtam? - kérdeztem a fiúktól, mire ő megrázták a fejüket.
- Nonna köszönjük a reggelit. Mi nem is zavarunk tovább! - CAP rám mosolygott, majd a fiúk is hazamentek.
- Chun Jun szerinted mi baja van Byung - nak? - kérdeztem pár órával később a bátyám felé fordulva, mire ő gondolkodni kezdett.
- Igazából gőzöm sincs. Tudsz bármit is a családjáról? Lehet velük van gond.
- Ez igaz lehet. Remélem semmi komoly. Nem szeretném megint azt az undok srácot, akit az elején megismertem.
- Hana ne aggódj! Hiszen te magad láthattad, hogy ez a fiú egyenesen bolondul érted. Ne képzelj bele semmi rosszat megígéred?
- Igen persze. Na és mikor mutatsz be annak a szép menyasszonyodnak?
- Az esküvőn megismerheted egy hónap múlva! Jae Rim nagyon kedves, szóval kedvelni fogod.
- Szereted őt ugye?
- Máskülönben miért venném el? - Chun Jun felnevetett, én pedig elmosolyodtam. Jó volt végre látni, ahogy a bátyám őszintén nevet. Tudom, hogy az elmúlt évek neki sem voltak könnyűek, de örülök annak, hogy talált maga mellé valakit.
- Na jó nekem mennem kell! Meg kell nézzem, mi van Byung - al. Nem szeretném, ha bajba sodorná magát. Fogtam a táskámat, egy kabátot és már el is indultam. Az idő elég hűvös volt és már sötétedett is. Nem tudtam, hol kereshetném meg Byung - ot, de eltökéltem, hogy úgyis meg fogom találni. Csak sétáltam, miközben azon gondolkodtam, hogy mégis mi történhetett, amiért eddig még csak fel sem hívott. Mikor elértem a hídhoz, meghallottam Byung Hun hangját.
- Én sosem leszek olyan mint te! - hangosan kiabált bele a telefonba, majd dühösen kinyomta. Ott állt a híd előtt, idegesen és teljesen elveszetten.
- Byung Hun! - szaladt ki a számon, mire felém fordult.
- Hana mindent hallottál?
- Nem ne aggódj! Csak az utolsó mondatodat. Mégis mi zaklatott fel ennyire?
- Az apámmal elég rossz a viszonyunk. Valami olyasmit akar, amibe én soha nem egyeznék bele.
- Miért ki a te apád?
- Mond neked valamit az a név, hogy Kim Jongmin?
- Igen. Ő az SM Entertainment alapítója és elnöke.
- Ő az apám. Már többször megfenyegetett, hogyha nem hagyom ott az éneklést és nem veszem át a nagyapám cégét, akkor kitereget minden titkot velem kapcsolatban! - teljesen lesokkolt, amit megtudtam. Na nem az, hogy Byung apja, Korea legnagyobb zenei iparvállalatának igazgatója, aki a legjobban ért az idol készítéshez, hanem az, hogy képes lenne a saját fiát tönkretenni, hogy az akarata szerint történjen minden.
- Akkor mégis, miért Lee Byung Hun a neved? - jött ki a számon, de meg is bántam.
- Szerinted, ha kiadó tudná, hogy ki vagyok, akkor hagyná, hogy albumokat adjak ki a fiúkkal? Az apám mindig is igyekezett az egész szórakoztató ipartól távol tartani, nekem elegem lett, ezért áll családnevet felvéve úgy döntöttem, hogy csak azért is énekes leszek! De igaza van az apámnak. Mindenkinek csak álarcot mutatok, még neked is Hana, pedig te vagy az egyetlen, akivel teljesen őszinte tudok lenni.
- Ez nem igaz! Amikor veled voltam, én mindig az igazi oldaladat láttam Byung Hun. Tudom, hogy az a rossz fiú, aki imád másoknak beszólni és mindent félvállról venni, az nem te vagy! Akkor láttam meg először az igazi énedet, mikor megöleltél engem emlékszel? Össze voltam törve és te hagytad, hogy a vállaidon sírhassam ki magamat. Én tudom ki az igazi Byung Hun. Egy édes hihetetlenül romantikus és egoista srác, akinek most van egy rossz korszaka, de itt vagyok és segítek neked valahogy túljutni ezen. Menni fog együtt! - láttam, hogy Byung szeme könnybe lábadt, majd szorosan magához ölelt.
- Kérlek Hana bízz meg bennem! Tudom, hogy ezek után most nehéz, de szükségem van valakire, aki egyben tart engem. Úgy érzem, hogy most minden szétesett körülöttem.
- Csak légy önmagad és minden rendben lesz. Együtt meg fogjuk oldani! - Byung nem szólt csak megcsókolt. Éreztem, hogy az egész teste remeg. Nem tudtam, hogy az idegességtől, vagy egyszerűen csak a hidegtől, de nem is ez volt a lényeg, hanem ami ez után történt.
- Hana tudom, hogyan oldhatnánk meg ezt az egész ügyet és az apám végre leszállna rólam!
- Mégis mire gondolsz Byung Hun?
- Gyere hozzám feleségül! - teljesen lefagytam. Ha azt hittem, hogy nem tud többször meglepni, akkor nagyot tévedtem. Köpni nyelni nem tudtam, annyira ledöbbentett a kérése. Szerettem volna, hogy Byung boldog legyen, ezért gondolkodás után válaszoltam is neki.
- Igen! Nem vagyok teljesen biztos benne, de hozzád megyek Byung Hun! - a szemei elkerekedtek, majd újra magához ölelt. Ezúttal, már nem remegett a teste és a könnyek helyett mosoly ült ki az arcára. Őt is nagyon meglepte a válaszom, de ha ez kell ahhoz, hogy boldognak láthassam, képes vagyok bármire. Tudom, hogy Byung Hun egyszer le fogja vetni az álarcát és meg fogja mutatni ki is ő valójában.

5.rész A titkos barát

Hana Ra

Másnap reggel boldogan pattantam ki az ágyamból. A tudat, hogy Chun Jun itt van velem, megnyugtató és egy fajta biztonságot érzek, mikor mellettem van. A tegnap este bebizonyította számomra, hogy Byung Hun igazából nem is olyan rossz, mint amilyennek mutatja magát. Viszont azt nem értem, hogy miért próbál engem megvédeni. Egyáltalán ki kérte meg rá, hogy védjen meg? Eddig biztos voltam benne, hogy ez a srác ki nem állhat engem, most viszont teljesen más lett a viselkedése. Miután felöltöztem, lesétáltam a lépcsőn és a konyha felé igyekeztem, ahol a kis csapat már vidáman kávézgatott a bátyám társaságában. Lassan kezdem megszokni, hogy ők is az életem részeivé váltak. A legszembetűnőbb azonban az volt, hogy Byung Hun nem volt ott velük.

- Jó reggelt fiúk! - köszöntem és töltöttem magamnak egy bögre kávét.

- Jó reggelt neked is Nonna! - CAP felállt a helyéről és fejet hajtott előttem.

- Hol van Byung Hun? - kérdeztem tőle, kissé félénken, mire ő csak elmosolyodott.

- Ma még egyikünk sem látta. Ő egy elég titokzatos fiú, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszajön. Miért akarod őt látni?

- Csak mert ő mindig mellettetek van és csak nagyon furcsa volt ez az egész.

- Hana, nem szeretnénk tolakodóak lenni, de nem beszélnél nekünk egy bizonyos Jason - ről? - kicsit összerezzentem. Féltem, hogy egyszer le kell rántanom a leplet erről a titokról.

- Nem emlékszem rá. Nem emlékszem az arcára az amnéziám miatt. Még abban sem vagyok biztos, hogy Jason volt a neve. Az egyetlen amit tudok, hogy neki hála az a banda nem bántott engem. Neki köszönhetem, hogy nem mocskoltak be. Ugyanakkor Jason elhagyott engem és ez nagyon fáj még most is! - éreztem, hogy kibuggyannak a könnyeim. Annyira fáj, hogy fel kellett szakadnia a sebnek a szívemen. Az öcsém halála után kaptam egy idegösszeomlást és szinte mindent elfelejtettem. Nem tudom biztosan, hogy Jason volt e annak az angyalnak a neve, aki megmentette az életemet. Még az arcára sem emlékszem tisztán. Chun Jun biztatóan megsimogatta a hátamat, én pedig kissé megkönnyebbültem. Végre kiönthettem a szívemet és ez hatalmas terhet vett le a vállaimról.

- Ez teljesen hihetetlen. Nem akartalak megríkatni Hana sajnálom.

- Nem CAP ez egyáltalán nem a te hibád. Inkább hálás vagyok neked, mert legalább végre nem érzem azt a nagy nyomást a szívemen. Az ok amiért nem merem elhagyni a lakásomat az, hogy miután az öcsém meghalt idegösszeomlást kaptam és hónapokon keresztül el voltam zárva a külvilág elől. Utána egyáltalán nem mertem emberek közé menni. Félek, hogy minden kezdődik elölről és nem akarok még egyszer úgy szenvedni mint akkor.

- Mi most elmegyünk. Nem akarunk tovább zavarni. Ha Byung megjön, akkor értesíteni foglak téged rendben? - CAP mélyen a szemembe nézett, én pedig a könnyeimet törölgetve bólogatni kezdtem. A fiúk elmentek, Chun Jun, pedig odaült közvetlenül mellém.

- Büszke vagyok rád Hana! Végre sikerült megnyílnod és ez nagy előrelépés. Ha így folytatod biztos vagyok benne, hogy képes leszel elmenni az emberek közé anélkül, hogy összeomlanál, ahogyan akkor is.

- Szerinted valaha is emlékezni fogok Jason - re? Annyira szeretném, ha legalább lenne róla egy fényképem, de semmi.

- Nyugodj meg Hana! Biztos vagyok benne, ha személyesen is találkozol vele, minden emléked vissza fog jönni.

- Te tudod, hogy hol van Jason? Miért nem mondtál róla semmit sem?

- Azt mondta nekem, hogy ma találkozni akar veled. Este idejön és akkor végre minden titok napvilágot fog látni. Ő kért meg rá, hogy tartsam ezt titokban előtted. Suzy nemsokára itt lesz, nekem pedig el kell intézzek valamit.

- Rendben van. Remélem Suzy minél előbb itt lesz. Úgy érzem ő az egyetlen, aki nem titkolózik előttem! - sóhajtottam egyet, majd visszamentem a szobámba. Ott elővettem a laptopomat és gőzerővel írni kezdtem. Mindennél jobban szükségem volt arra, hogy eltereljem a gondolataimat. A történetem a feléhez közeledik. A lány jelen pillanatban őrlődik, hogy vajon meg tudja e bocsátani a múltban elkövetett hibáit. Mintha magamat látnám. Őrlődök, hogy mi lehet Byung oka arra, hogy megvédjen engem. Hiszen nem is ismer. Semmit sem tud rólam és én sem róla. Valahogy túl sok a titok körülötte. Mintha egy logikai feladatot próbálnék megoldani, aminek nincs megoldása. Nem tudom hogyan szóljak hozzá, nem tudom mit mondhatnék neki, nem látok a gondolataiba.

- Hana siess már lefelé! - a hang nagyon ismerős volt. Lecsuktam a laptopomat és lesiettem a lépcsőn. Byung Hun ott ült a kanapén és bámult kifelé a fejéből, Suzy pedig ott ült közvetlenül mellette.

- Te meg hogy kerülsz ide? - néztem Byung felé, mire ő unottan felsóhajtott.

- Vártam, hogy a hercegnő végre lefáradjon. Örültem, hogy nem kellett kérvényt benyújtsak neked.

- Csak a szokásos! - motyogtam magamban, majd megöleltem Suzy - t.

- Hana Byung  azt mondta, hogy beszélni akartál vele, ezért jött - Suzy először rám, majd Byung - ra nézett.

- Én ugyan nem akartam beszélni vele. Csak meglepett, hogy nem volt ott reggelinél, ahogyan szokott.

- Bocs, hogy kiábrándítottalak, de fontos dolgom volt ma reggel, ezért nem tudtam ott lenni, hogy szebbé tegyem a reggeledet virágszál.

- Mond csak mikor fogod ezt végre abbahagyni? Mikor teljesen az őrületbe kergettél? Elegem van ebből a hülye becézgetésből. elegem van abból, hogy folyton titkolózol. Utálom, hogy ennyire kiismerhetetlen vagy Byung Hun! - a szavak csak úgy dőltek belőlem és észre se vettem, hogy mind a ketten kőbálványként meredtek rám. Én kicsit visszavettem a hangerőből, majd elnézést kérve fejet hajtottam.

- Azt hiszem nekem semmi keresnivalóm nincs itt! Nem vagyok itt kívánatos személy igazam van Hana? - Byung olyan gúnyosan ejtette ki a nevemet, hogy a szívem  kihagyott pár ütemet. Talán most kicsit túlzásba estem, de elegem volt már abból, hogy annyi titok van körülötte és sosem annak mutatja magát aki valójában ő. Miután Byung elment, Suzy meg én kettesben maradtunk.

- Azta! Te aztán nem rejted véka alá a véleményedet barátnőm

- Talán túl kemény voltam hozzá? - kérdeztem tőle szinte elhaló hangon.

- Nem egyáltalán nem. Sőt jól tetted, hogy megmondtad a véleményedet neki. Ha a helyedben lettem volna én is ezt tettem volna.

- Mindenesetre nagyon félek találkozni Jason - nel. Félek, hogy előtörnek majd a régi érzelmeim és meg fogok neki bocsátani.
- Hiszen te már Byung Hun - ba vagy szerelmes Hana!
- Nem vagyok belé szerelmes, az teljességgel kizárt! Az én leendő páromnak kedvesnek kell lennie velem és lesnie kell a kívánságaimat. Erre eddig csak Jason volt képes, viszont rá egyáltalán nem emlékszek. Legalábbis a kinézetére nem, csak arra, hogy szeretett aztán meg egyik napról a másikra lelépett! - olyan gyorsan beszéltem, hogy a végére már alig maradt levegőm, így be kellett fejeznem.
- Ha te mondod, de ne feledd amit mondtam. Na jó én nem is zavarlak tovább, mert még el kell készülj. Nem szeretném ha miattam Jason azt mondaná, hogy nem vagy elég szép - én egy kicsit elmosolyodtam, majd Suzy gyorsan elhagyta a szobát. Valahogy félek ettől a találkozástól. Persze boldognak kellene lennem, hiszen Jason mégis csak az első szerelmem meg minden, de akkor is. Remegve kentem föl az ajkamra egy kis szájfényt, majd alaposan kifésültem a hajamat is. Vettem egy mély levegőt, majd mikor késznek nyilvánítottam magamat, kaptam egy üzenetet amit maga Jason írt. Azt akarta, hogy ne a házamnál találkozzunk, hanem azon a helyen ahol bevallottuk egymásnak, hogy nem tudunk a másik nélkül élni. Most komolyan miért akart pont ott találkozni? Miért akarja, hogy megint szenvedjek miatta? Magamra kaptam a kabátomat, majd kisétáltam a házból. Ez az első alkalom, újra kimozdulok itthonról. Remélem nem lesz felesleges és végre lezárhatom magamban a dolgot. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam. A helyszín egy már régen bezárt vidámpark volt. Azon a helyen, tél közepén volt a nagy nap, mikor bevallottuk, hogy szeretjük egymást. Valahogy boldognak éreztem magam azon a napon. Szépen lassan elém tárult a park csodálatos látványa. Mindenhol égők világítottak, álomszerűvé téve ezzel a helyet. Csodálatos volt nosztalgiázni, beszívni magamba a jellegzetes illatot. Leültem a körhinta szélére és vártam. Már kezdett sötétedni, de én nem mozdultam el onnan. Megígértem magamnak és a bátyámnak, hogy ezúttal nem fogok menekülni. Már elég sötét volt, mikor egy alak tűnt fel a sötétségből, én pedig kis híján elájultam.
- Byung Hun? Te meg hogy kerülsz ide? Honnan a fenéből tudtad hogy itt leszek? - Teremtettem le a fiút. Mikor közelebb jött vettem észre azt, hogy szőke hajkoronáját barnára festette át. Őszintén megmondva teljesen máshogy festett így. Persze azt nem tagadom igazán jól állt neki.
- Már nem is emlékszel a helyre, ahol először mondtam neked, hogy szeretlek? - A szemeim kitágultak és úgy is maradtak egy ideig. Még is mi a fenéről beszél ez itt nekem?
- Mi? Nem értelek. Hiszen te sosem mondtad nekem azt, hogy szeretsz.
- De igen. Csak akkor épp Jason volt a nevem, nehogy rájöjj, hogy idol vagyok és ezért ne akarj többet látni engem! - lassan becsuktam a szememet. Minden visszajátszódott előttem. Ahogyan "Jason" azt mondja nekem, hogy szeret, ahogy megcsókol az első éjszaka amit együtt töltöttünk. Csak, hogy az arc még mindig nem ugrott be.
- Te nem lehetsz Jason, az egyszerűen lehetetlen! Jason megmentette az életemet, te pedig egyfolytában csak sértéseket vágsz hozzám!
- Igen Hana valóban megmentettem az életedet, mikor azok a tahók be akartak téged mocskolni. Amikor el kellett hagyjalak téged, az nagyon fájt, de nem maradhattuk együtt anélkül, hogy meg ne tudtad volna, hogy híres énekes vagyok. Az istenért én nem akartalak elhagyni téged Hana! - A kezei ökölbe szorultak, majd beleütött egyet a körhintába. Én csak el akartam tűnni. Az nem lehet, hogy Byung Hun egyelő azzal a Jason - nel, aki megmentett engem. Éreztem ahogyan kibuggyantak a könnyeim. Felálltam, majd elkezdtem elsétálni, azonban Byung Hun hátulról átölelt és az arcát a vállaimba temette.
- Kérlek ne hagyj el! Azóta a nap óta mióta megismertelek nem mész ki a fejemből. Nem volt véletlen, hogy a fiúkkal idejöttünk. A közeledben akartam maradni, hogy megvédhesselek. Nem akartalak bántani, de ha nem teszem meg akkor leleplezhettem volna magamat előtted. Nem bírtam még egy napot úgy ki, hogy nem tudod az igazat. Kellesz nekem Hana! - maga felé fordított és akkor vettem csak észre, hogy bizony az ő szeme sem maradt szárazon. Láttam a szemében azt, hogy tényleg fáj neki az egész. Én csak remegve álltam előtte, majd egy határozott mozdulattal letöröltem a könnyeket az arcáról.
- Ne sírj, mert nekem kéne sírnom, amiért elhagytál engem. Gyáva voltál Byung Hun! De még így is nagyon szeretlek téged! - miután az utolsó szót kimondtam, hatalmas kő esett le a szívemről. Végre meg tört a jég. Nem akarom már eltitkolni azt amit valójában érzek.
- Fogalmad sincs mennyire vágytam erre az egy nyamvadt szóra - gyengéden magához ölelt és belepuszilt a vállamba.
- Viszont, én annyira össze vagyok zavarodva. Adnál nekem egy kis időt még Byung Hun?
- Annyit kapsz amennyit csak akarsz. Viszont szeretnék kérni egy csókot. Ennyi már igazán kijárna nekünk nem gondolod? - én bólintottam egyet, majd a könnyeimet visszatartva gyengéden megcsókoltam őt. Hogy mit is éreztem pontosan? Azt lehetetlen leírni. Csak egyszerűen boldog voltam, hogy visszakaptam azt a srácot, akit mindig is szerettem.

4.rész Miért nem próbálod megszeretni?

Ha Na Ra

Szépen lassan kezdtek visszatérni a színek körülöttem. Lassan kinyitottam a szemem és a kanapén találtam magamat, mellettem, pedig a bátyám szorította a kezemet. Lassan oldalra fordítottam az arcomat, hogy szemügyre vehessem. Amióta nem láttam, már kész férfi lett. nem mintha eddig nem lett volna az, a maga 25 évével, de most már külsőre is igazán férfias lett. Azonban észre kellett vennem, milyen hanyag állapotban van most: Az arca besüppedt, a haja rövidebb mint általában, borzasztóan le van fogyva. A legszembetűnőbb azonban, a katonai egyenruhája.

- Oppa! - alig halhatóan ejtettem ki a számon, mert a testem még mindig borzasztóan gyenge volt.

- Hála az égnek, hogy felkeltél. Tudod te, hogy mennyire aggódtam? Féltem, hogy valami bajod esett. Megkaptad a levelemet igaz?

- Nekem csak apa küldött egy levelet, azzal, hogy te meg fogsz látogatni. Akkor mégis miért van rajtad egyenruha? - kérdeztem teljesen zavartan.

- Azt a levelet én küldtem neked, ameddig a seregben voltam. Kaptam egy hónap el távot és nem volt kedvem visszamenni anyáékhoz és hallgatni, ahogy a sárga földig megaláznak téged. Tudom, hogy neked semmi közöd az egészhez és nem volt szándékos amit tettél.

- Akkor anyát már tényleg kiengedték abból az intézetből?

- Igen szerencsére, már hazamehetett. Még mindig olyan mintha egy valóságos zombi lenne. Nem hiszem el, hogy 3 év után sem tudja elfogadni a tényt, hogy Byul már meghalt és nem tudja őt visszahozni.

- Akkor apáék nem is tudnak arról, hogy itt vagy?

- Nem szóltam nekik. Ők még úgy tudják, hogy a seregben vagyok. Szerettem volna egy kicsit veled lenni, hogy támogassalak. Viszont árulj el nekem valamit: Ki a fene az a Byung Hun? - én a fülem tövéig elvörösödtem, mert eszembe jutott, hogy az ájulásom előtt, valóban Byung Hun nevét emlegettem.
- Ő csak egy fiú, a szomszédból. A barátaival együtt költöztek ide, hogy távol legyenek a rajongóktól.
- Tehát híresség? - kérdezte, miközben a kezembe  nyomott, egy vízzel teli poharat.
- Igen énekes, a barátaival a Teen Top nevű együttes tagjai - feleltem, miközben lehúztam a pohár tartalmát. Chun Yun hirtelen felállt mellőlem, majd hátat fordítva nekem, a szemeit kezdte törölgetni. Ugyan azt hitte, nem veszem majd észre, a szipogásából, mégis arra következtettem, hogy a bátyámnál bizony, eltört a mécses. Ilyen alkalom, pedig talán csak az öcsénk elvesztésekor fordult elő. Nem értettem, mi váltotta ezt ki belőle. Óvatosan felkeltem, majd, mögé állva, átöleltem a derekát.
- Chun Yun mi van veled? - kérdeztem tőle, miközben magam felé fordítva, hagytam, hogy az arcát a vállamba fúrja. Lassan a hátára tettem a kezemet és úgy próbáltam nyugtatni.
- Szörnyen bűntudatom van, amiért nem tudtalak megvédeni. Hibásnak érzem magamat, a költözésed miatt. Ha csak egyszer kiálltam volna érted, ez az egész nem fordult volna elő.
- Nem te tehetsz róla. Azért nem álltál ki, mert tudtad jól, hogy anyáék milyen állapotban voltak. Ha kiálltál volna értem, anya csak rosszabbul érezte volna magát. Nem haragszok rád. te vagy az egyetlen,a kit érdekel mi van velem - erre valamicskét megnyugodott, majd átölelt.
- Elég a könnyekből. Inkább mesélj hogy birod ezt a bezártságot?
- Úgy beszélsz rólam, mintha rab lennék! Csak szeretek egyedül lenni ez nem akkora nagy probléma vagy igen?
- Nem lenne az, ha néha ki is mozdulnál innen. Ha nem mész társaságba, olyan begyepesedett leszel mint az anyánk. Ugye ezt te sem akarod?
- Persze hogy nem. Viszont ha kimennék az emberekhez akkor újra előtörne belőlem a szorongás. Te is tudod mi történt velem 16 éves koromban. Nem szeretném ha ez megismétlődne.
Ha Na az a dolog, már évekkel ezelőtt megtörtént és vége is lett. Ne emészd magadat csak azért, mert Jason szórakozott veled!
- Tudom, hogy nem kéne de akkor is mindig eszembe jut. Bárcsak lennék olyan erős mint te, akkor könnyedén ki tudnék mozdulni innen. Egyébként Suzy érdeklődött a hogyléted felől.
- Az a lány, még mindig olyan szeles és beszédes mint régebben volt? - kérdezte én pedig mosolyogva bólogatni kezdtem. Igen vannak dolgok, amik sosem változnak.
- Na és veled mi van? Nincs senki akit be kellene mutatnod nekem?
- Imádsz ezzel nyaggatni mint mindig. Ha tudni akarod, van menyasszonyom, de Raim nem tudott jönni, mert sok a dolga.
- Ugye az esküvődre azért meghívsz, ha már elfelejtetted közölni velem, ezt a kis információt.
- Nélküled nem is lenne esküvő. Ugye nem okozna gondot neked, ha néhány napig nem csak magadra kellene főznöd? - a szemeim kikerekedtek és elmosolyodtam.
- Nem persze, hogy nem.nyugodtan maradj csak addig ameddig szeretnél. Előkészítem az egyik szobát, gondolom hosszú és fárasztó utad volt idáig.
- Igen, de eleget aludtam a repülőn. Most inkább elkényeztetném a húgomat, vagy gondot jelentene?
- Nem sőt jól is jönne egy kis kényeztetés.
- Nonna  megjöttünk! - ez a hang túlságosan is ismerős volt nekem. Reméltem, hogy a srácok nem most készültek megérkezni, különben kaphatok egy alaposa fejmosást a bátyámtól teljesen jogosan. Sajnos nem volt ekkora szerencsém.
- Mintha azt mondtad volna, hogy antiszociális vagy és nem szereted az idegeneket! - pillantott Byung Hun a bátyámra, aztán pedig rám.
- Idegeneket tényleg nem, de mivel Chun Yun a bátyám, csak nem dobhatom ki innen, vagy igen?
- A bátyád? - a fiúk tekintete döbbenten fordult felém és éreztem, hogy el fogok pirulni.
- Igen. Néhány napig itt fog lakni, szóval addig ha megkérhetlek titeket, ne gyertek ide. Kicsit bosszantó lenne, ha ennyi férfi van körülöttem.
- A fogadásról talán elfelejtkeztél hercegnő?
- Nem Byung Hun nem felejtkeztem el, viszont a bátyám pihenésre vágyik és nem pedig rátok.
- Engem igazán nem zavarnak Hana. Szerintem jó, hogyha ilyen sokan vagyunk!
- Akkor ezt megbeszéltük - CAP rám villantott egy mosolyt én pedig kissé dühös lettem. Nem értem, hogy Chun Yun miért szorgalmazza annyira, hogy ezek itt maradjanak a nyakunkon. Az ő döntése, de tényleg nem értem.
- Élnézést válthatnék néhány szót azzal a bizonyos Byung Hun - nal? - kérdezte a bátyám és mélyen a szemembe nézett. Kitessékeltem a fiúkat, én pedig a falhoz húzódva hallgattam a beszélgetésüket.
- Mégis mit akar maga tőlem?
- Figyelj, nem tudom, hogy mégis mit akarsz a húgomtól, de nem ajánlom, hogy meg merd bántani világos?
- Ő mondta ezt? Nekem semmi okom sincsen rá, hogy megbántsam. Épp ellenkezőleg, szeretném megvédeni Hanat, ugyanis sikerült összeraknom körülötte a szálakat és rájöttem, mi a befelé fordultságának az oka.
- Mégis mire gondoltál?
- Erőszakoskodtak vele igaz? Próbálták megerőszakolni, de valaki megmentette. Később ezt a személyt megszerette, de később ugyanez a személy csapta be őt. Ezért nem akar férfi társaságot vagy nem? - A szemeim elkerekedtek. Honnan a csudából jött rá erre? Mert amit állított az a színtiszta igazság. Valóban erőszakoskodtak velem a középiskolában és az exem Jason mentett meg, aki azonban csúnyán becsapott engem.
- Úgy tűnik eleget tudsz már ahhoz, hogy ezt senkinek se mond el! A szüleink sem tudnak róla és jó lenne, ha ez így is maradna.
- Én nem szólok egy szót sem. Nem akarom, hogy Hana veszélyben legyen.
- Úgy tűnik te igen csak kedveled a húgomat, vagy tévedek?
- Itt annál sokkal többről van szó. Ígéretet tettem valakinek, hogy megvédem őt legyen szó bármiről. Viszont nem tudhat a dologról, különben nem engedné meg, hogy segítsek neki.
- Mégis ki kérte ezt tőled?
- Azt egyelőre nem mondhatom el. Ha eljön az ideje, úgyis ki fog derülni! - én teljesen el voltam képedve. Most akkor mégis mi van? Byung Hun próbál engem megvédeni? De mégis miért és kitől? Sóhajtottam egy nagyot, amit sajnálatosan Byung is meghallott, és rögtön felém fordult. Én teljesen le voltam merevedve és egyre csak a Suzy által emlegetett mondat jutott az eszembe: "Miért nem próbálod őt megkedvelni?" Talán ez lehetne a megoldás a problémámra? Csak meg kellene kedvelnem őt és végre újra hihetnék a férfiakban?